És az egyik arénája nagyobb, mint a római Colosseumé. A katonai amfiteátrum ráadásul nyár végére megújul. Mutatjuk a képeket!
Bár korábban is lakott volt a mai óbudai terület – az eraviszkuszok településének nyomait megtalálták a városrészben – igazi város akkor épült itt, amikor a rómaiak Augustus császár ideján, Krisztus előtt 12 és 9 között elfoglalták Pannóniát, vagyis a Dunántúlt. Ehhez a provinciához tartozott a budai, óbudai rész is, a határ a Duna volt, és felépült az aquincumi polgárváros, a mai pesti oldalon pedig Contra-Aquincum erődje.

A katonai táborokat kiszolgáló városban, Aquincum csak néhány évszázadig volt a római birodalom felügyelete alatt. A barbárnak nevezett népcsoportok gyakori támadásai és betörései, illetve a római birodalom gyengülése és hanyatlása miatt a 4. században a birodalom feladta. A hagyomány szerint ezután Attila, hun uralkodó költözött be egy időre a városba.
Aquincum épületeit, ha romosan is, de Anonymus krónikája szerint a honfoglaló magyarok még látték, szerinte Árpád, az előkélőségek és a katonák „megnézték mind a királyi palotákat, némelyeket földig rontva, némelyeket nem, és szerfölött bámulják vala mindazon kőépületeket, és kimondhatatlanul örvendezének, mivelhogy harc nélkül bévenniök sikerült Attila király városát.”

A rómaiak az egykori város töredékeiben is impozáns romjain kívül két markáns és Óbuda arculatát meghatározó emléket hagytak számunkra: a katonai és a polgárvárosi amfiteátrumot.
A polgári amfiteátrum a rómaiaknál rendszerint a szórakoztatást szolgálta, a katonai célja pedig a gyakorlás volt, de védelmi funkciót is kaphatott, csakúgy, mint annak idején az aquincumi katonai amfiteátrum.

Az aquincumi katonai amphitheatrum a katonaváros déli részén épült fel, a tábortól több mint 300 méterre. Ez látható ma a Bécsi út-Nagyszombat utca-Viador utca által határolt területeten. Mivel a terület a rómaiak távozása után romossá vált, majd lassan beépült, a 18. századig ki sem derült, hogy mi található itt valójában. A helyiek Királydombnak vagy Királyhalomnak hívták. Mint arra az Egykor.hu felhívta a figyelmet, egy 1606-ból származó rézmetszet még kiemelkedő körfalakat és romokat ábrázol. Ám az amfiteátrum köveit a századok során széthordták az óbudai építkezésekhez, és a fokozatosan feltöltődő dombon kis földszintes házak épültek.
Gróf Luigi fernando Marsigli hadimérnök azonban már tábori erődítményként definiálta a romokat – mint arra Balogh Lőrinc szakdolgozata rámutat – és 1726-ban le is írta ezt a könyvében. Richard Pococke utazó pedig amikor 1737-ben Magyarországon járt, amfiteátrumnak nevezte.

Nagy Lajos végzett próbaásatást a területen 1932-ben, megállapította, hogy itt egy amfiteátrum maradványai találhatók,

a negyvenes évek elején pedig feltárták a területet, és kiszabadították a fogságból a lenyűgöző méretű épület romjait. 12-13 ezer néző is elfért a lelátókon, küzdőtere a római Colosseum arénájánál is nagyobb.
Most éppen a rekonstrukciója zajlik, augusztusban láthatjátok újra – megszépülve, rendbe téve.

A polgárvárosi amfiteátrum a Szentendrei út mentén áll. A 2. század közepe előtt építették, és a 3. században többször felújították. Keleti bejárata az aquaeductussal szegélyezett út felé nézett, ahova a bejárattól egy bekötőút vezetett a kaputól. Nyugaton egy Nemesis-szentély kapcsolódott hozzá, a szentély mögött pedig bekerített terület, ami annak idején a gladiátorok gyakorlótere lehetett.
Mivel ez a terület is feltöltődött az évszázadok során, egy kis halom fedte a romokat, amit Csigadombnak hívtak a környékbeliek. A 19. századi térképeken beazonosítható volt a jellegzetes terület – már amelyik egyáltalán ábrázolta ezt a városrészt is.

Az első komolyabb kutatás Torma Károly nevéhez köthető, aki 1881-ben megjelent munkájában, az akkori viszonyokhoz képest, szakszerűen és részletesen elemzi az amfiteátrum környékét, alaprajzát és küzdőterének méreteit.
6-7 ezer nézőt számára volt hely a több mint 3000 négyzetméternyi lelátón,

amit nem a nézőtér alatt húzódó folyósokon, hanem az épület oldalán kialakítottlépcsőtornyokon lehetet megközelíteni. Mivel cseréptöredékeket is találtak a feltárás során, valószínűleg cseréptetőt húztak a lelátó fölé. A gladiátorok a laktanyából a nyugati kapun keresztül vonultak be. A kapu oldalfalait szobrok díszíthették. Az ásatások alakalmával egy mészkő Fortuna torzót és egy Apollón fejet is találtak. A halottatak pedig a rekonstruált rész közepén található Porta Libitinae keresztül hurcolták ki.
Amikor a helyszínen jártam, le volt zárva az amfiteátrum körül húzódó töltés mindkét vége, így onnan nem tudtam képeket készíteni. De a látvány így is megéri. Reméljük, hamarosan ez a látványosság is megújul.