40 ÉVES A MAGYAR TÁNCHÁZ-MOZGALOM!
Kétnapos konferenciát szervez 2012. március végén a Hagyományok Háza Budapesten a magyar táncház-mozgalom 40. évfordulójára.
Halmos Béla így vall:
,,A magyarországi folklór-mozgalmak legújabb hulláma az 1970-es évek elején kezdődött. S jóllehet az érdeklődés ez idő tájt a népművészet minden ágára kiterjedt, mégis a legújszerűbb, a legeredetibb jelenség a táncház-mozgalom jelentkezése volt. Ez a mozgalom az elmúlt 40 évben – minden szakmai nehézség vagy politikai akadályoztatás ellenére is – egyenletes ütemben fejlődött, hamarosan az ország határain is túl terjedt és nemzetközivé vált.
A táncház-mozgalom hazai és külföldi sikere a magyar népzene-néptánc magas fejlettségi fokával, élő állapotával (főként Erdélyben), a tudományos kutatás eredményeivel, és az ezekre alapozott, speciális oktatás megszervezésével is magyarázható, de a siker titka leginkább a néphagyományok funkcionális, komplex alkalmazásában rejlő szemléletnek köszönhető.
Így a táncház – kifejezve egy, nem csak a magyarság, hanem az emberiség számára szükséges, természetes életérzést, modern életfilozófiát – világszerte példaként szolgál az eltűnőfélben lévő, vagy „ki-tudja-mivé" átalakuló, tradicionális kultúrák megfelelő, a jövőben is alkalmazható elemeinek továbbéltetésére. Ilyen felfogásban hozzájárulhat az örökölt nemzeti hagyományok és a formálódó, egyetemes világkultúra között ma még fennálló feszültségek feloldásához és egy működőképes kapcsolatrendszer kiépítéséhez. Ez nem hipotézis, hanem a táncház-mozgalom négy évtizedes gyakorlatából származó hazai és külföldi tapasztalatok, visszajelzések összessége. A megkezdett munkát, a bevált jó gyakorlatot folytatva, a 40. évfordulóra elértük, hogy a táncház-mozgalom tovább fejlődött, terebélyesedett itthon és külföldön egyaránt, s – „TÁNCHÁZ-MÓDSZER" megnevezéssel – felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség „Legjobb megőrzési gyakorlatok" regiszterére.
15 évvel ezelőtt azt énekeltük (vágyakozva), hogy „Meg kell a búzának érni", ma úgy észleljük (örömmel), hogy „Megérett a búza", s akkor most azt kérdezzük: „Hogyan tovább?"!"
A táncház-mozgalom hazai és külföldi sikere a magyar népzene-néptánc magas fejlettségi fokával, élő állapotával (főként Erdélyben), a tudományos kutatás eredményeivel, és az ezekre alapozott, speciális oktatás megszervezésével is magyarázható, de a siker titka leginkább a néphagyományok funkcionális, komplex alkalmazásában rejlő szemléletnek köszönhető.
Így a táncház – kifejezve egy, nem csak a magyarság, hanem az emberiség számára szükséges, természetes életérzést, modern életfilozófiát – világszerte példaként szolgál az eltűnőfélben lévő, vagy „ki-tudja-mivé" átalakuló, tradicionális kultúrák megfelelő, a jövőben is alkalmazható elemeinek továbbéltetésére. Ilyen felfogásban hozzájárulhat az örökölt nemzeti hagyományok és a formálódó, egyetemes világkultúra között ma még fennálló feszültségek feloldásához és egy működőképes kapcsolatrendszer kiépítéséhez. Ez nem hipotézis, hanem a táncház-mozgalom négy évtizedes gyakorlatából származó hazai és külföldi tapasztalatok, visszajelzések összessége. A megkezdett munkát, a bevált jó gyakorlatot folytatva, a 40. évfordulóra elértük, hogy a táncház-mozgalom tovább fejlődött, terebélyesedett itthon és külföldön egyaránt, s – „TÁNCHÁZ-MÓDSZER" megnevezéssel – felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség „Legjobb megőrzési gyakorlatok" regiszterére.
15 évvel ezelőtt azt énekeltük (vágyakozva), hogy „Meg kell a búzának érni", ma úgy észleljük (örömmel), hogy „Megérett a búza", s akkor most azt kérdezzük: „Hogyan tovább?"!"
.gif)
0 Megjegyzések