2012 januárjában egy kortárs és egy klasszikus magyar szerző művével folytatódnak a határon túli magyar színházak vendégjátékai a József Attila Színházban. A csíkszeredai Csíki Játékszín Tasnádi István Finito (Magyar Zombi) című verses szatíráját mutatja be január 22-én, január 23-án pedig a nagyváradi Szigligeti Színház előadásában Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátéka lesz látható.
FINITO
Tasnádi István a kilencvenes évek közepe óta az egyik legnépszerűbb kortárs színpadi szerző, ismertebb drámái a Kokainfutár, a Titanic vízirevű, a Közellenség, a Nézőművészeti Főiskola, a Paravarieté, a Fédra Fitness, az East Balkán, valamint a – József Attila Színházban is nagy sikerrel játszott – Aranycsapat és a Made in Hungária. Finito című verses szatírája 2006-ban a színikritikusok szerint a legjobb új magyar dráma volt. A Csíki Játékszín előadása 2011-ben elnyerte a kisvárdai fesztivál közönségdíját.
„(Tasnádi István) a drámaírást nem csak nyelvi játéknak tekinti, a mindennapos gyakorlat rákényszeríti, illetve a néző közvetlen megszólítását igénylő, a színházi hatást minden áron érvényesíteni igyekvő alkata pedig lehetővé teszi azt, hogy művei ne steril íróasztal-kísérletek, hanem kiváló szereplehetőségeket és valódi színpadi szituációkat kínáló, a rendezővel közös munkára hívó, a színpadi nyelvet nem öncélúan megújítani próbáló drámaegészek legyenek.” – Bérczes László
A bravúrosan megírt verses szatíra főhőse B. Gáspár 40 éves munkanélküli, akit a nettósertés alacsony felvásárlási ára miatt elbocsátottak munkahelyéről. Kilátástalan helyzetéből egyetlen kiutat talál: az öngyilkosságot. A hír hallatán sorra jelennek meg a falusi közösség jellegzetes alakjai, a polgármester, a rendőr, a tárgyalópszichológus, a meghasonlott költő, a csinibaba riporter, valamint a médiaguru, hogy a nem mindennapi „eseményből” hasznot húzzanak.
A darab rendezője Victor Ioan Frunză, díszlet- és jelmeztervezője Adriana Grand, akiket Románia legelismertebb színházi alkotópárosai között tartanak számon. Mindketten rendszeresen dolgoznak magyar színpadokon, a budapesti közönség is láthatta többek között a temesvári társulattal közösen létrehozott Lecke, Hamlet, Rosencrantz és Guildenstern halott című előadásaikat, vagy az Új Színházban bemutatott Marat/Sade-ot.
Tasnádi István a csíkszeredai Finitóról: „Fontos nem úgy beszélni mai problémákról, hogy eleve el tudja utasítani a néni a kiskosztümben. Miközben nevet, észrevétlenül lásson egy történetet arról a világról, amiben ő is él. Jó volt érezni, ahogy már az első jelenetben megtört a nézői bizalmatlanság, ami törvényszerű, ha egy számára ismeretlen darabról van szó. Ez egy molière-i stílusú verses szöveg, amitől a néző először zavarba jön, de aztán ráismer, hogy ezek az ő szavai, fordulatai, és az első felszabadító nevetésnél átszakad a gát, és odaadja a bizalmát. Itt nem éltek vissza a nézői bizalommal, ezért nagyon jó este volt nekem.”
Az előadást 15 éven felüli nézőknek ajánljuk!
LILIOMFI
Több mint négy év telt a nagyváradi Szigligeti Színház utolsó budapesti fellépése óta. 2011 őszétől Czvikker Katalin menedzser igazgató és Szabó K. István művészeti igazgató irányítja az önállóvá vált magyar társulatot. Az új vezetés a művészeti koncepcióban is határozott szemléletváltásra tesz kísérletet, céljuk egy színes, széles műfaji skálán mozgó, de igényes program megvalósítása. Már az új koncepciót tükrözi a társulat első bemutatója, Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátéka.
A Szigligeti Színház megnyitásának 111. évfordulóján mutatták be Nagyváradon a színház névadójának máig legnépszerűbb vígjátékát. A nagyváradi születésű szerző 1849-ben elmondások szerint mindössze két délután alatt írta meg a Liliomfit, keletkezési körülményei okán „ostromállapotbeli elmeszüleménynek” is nevezik. Cselekménye a műfajhoz illően bonyodalmas: Szilvai professzor unokaöccséhez adná feleségül titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú közben Liliomfi néven színésznek áll, s mint „éhenkórász teátrista” meghódítja Mariska szívét. A megözvegyült professzor ellenzi a házasságot, éppen attól félti a lányt, akihez feleségül szeretné adni.
A klasszikus történetet számtalan feldolgozásból ismerhetjük, Keresztes Attila rendező ezúttal az egykori és mai színészet közötti különbségekre és párhuzamokra helyezi a hangsúlyt: „111 év alatt nagyot fordult a világ, és óriásit változott a társadalom, így a mai Liliomfi nem lehet ugyanaz a Liliomfi, mint egykoron, reflektálnia kell mind az örökös, ciklikusan ismétlődő, mind az új problémákra” – vallja a rendező. Ugyanakkor a hasonlóság is szembetűnő: ahogy a vándorszínészet korában a „teátristákra” sanyarú sors várt, manapság újra a színművészet és a színészek kiszolgáltatottságát tapasztalhatjuk.
Keresztes Attila 1996-ban végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház¬művészeti Tanszékén az első Kolozsváron indított színészosztályban. A diploma kézhezvétele után a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött, ahol nemcsak színészként vállalt feladatokat, hanem rendezőként is. Első rendezői sikerét a kolozsvári színészosztályával színpadra állított A képzelt beteg című vizsgaelőadás hozta meg a számára, amelyet a magyar főváros közönsége is láthatott, amiként a legtöbb Keresztes nevéhez fűződő kolozsvári produkciót (A fátyol titkai, Romeo és Júlia, A szabin nők elrablása, Kövekkel a zsebében, A kék csodatorta, Túl a Maszat-hegyen). Nemzetközileg is komoly visszhangot váltott ki a katowicei Teatr Śląski társulatával színpadra állított Yvonne, burgundi hercegnő-rendezése, melyet szintén láthatott a budapesti közönség. Jelenleg a Szatmárnémeti Észak Színház Harag György Társulatának igazgatója.
A produkciókra jegyek 2000 forintos áron a József Attila Színház jegypénztárában válthatók (1134 Budapest, Váci út 63., telefon: 270-7514, nyitva tartás: minden nap 15 és 20 óra között).
Internetes jegyvásárlás: www.jozsefattilaszinhaz.hu.
A József Attila Színház határon túli színházi előadásokat bemutató sorozata februárban a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának három előadásával (Aska és a Farkas, Cseresznyéskert, Nóra) folytatódik.
FINITO
Tasnádi István a kilencvenes évek közepe óta az egyik legnépszerűbb kortárs színpadi szerző, ismertebb drámái a Kokainfutár, a Titanic vízirevű, a Közellenség, a Nézőművészeti Főiskola, a Paravarieté, a Fédra Fitness, az East Balkán, valamint a – József Attila Színházban is nagy sikerrel játszott – Aranycsapat és a Made in Hungária. Finito című verses szatírája 2006-ban a színikritikusok szerint a legjobb új magyar dráma volt. A Csíki Játékszín előadása 2011-ben elnyerte a kisvárdai fesztivál közönségdíját.
„(Tasnádi István) a drámaírást nem csak nyelvi játéknak tekinti, a mindennapos gyakorlat rákényszeríti, illetve a néző közvetlen megszólítását igénylő, a színházi hatást minden áron érvényesíteni igyekvő alkata pedig lehetővé teszi azt, hogy művei ne steril íróasztal-kísérletek, hanem kiváló szereplehetőségeket és valódi színpadi szituációkat kínáló, a rendezővel közös munkára hívó, a színpadi nyelvet nem öncélúan megújítani próbáló drámaegészek legyenek.” – Bérczes László
A bravúrosan megírt verses szatíra főhőse B. Gáspár 40 éves munkanélküli, akit a nettósertés alacsony felvásárlási ára miatt elbocsátottak munkahelyéről. Kilátástalan helyzetéből egyetlen kiutat talál: az öngyilkosságot. A hír hallatán sorra jelennek meg a falusi közösség jellegzetes alakjai, a polgármester, a rendőr, a tárgyalópszichológus, a meghasonlott költő, a csinibaba riporter, valamint a médiaguru, hogy a nem mindennapi „eseményből” hasznot húzzanak.
A darab rendezője Victor Ioan Frunză, díszlet- és jelmeztervezője Adriana Grand, akiket Románia legelismertebb színházi alkotópárosai között tartanak számon. Mindketten rendszeresen dolgoznak magyar színpadokon, a budapesti közönség is láthatta többek között a temesvári társulattal közösen létrehozott Lecke, Hamlet, Rosencrantz és Guildenstern halott című előadásaikat, vagy az Új Színházban bemutatott Marat/Sade-ot.
Tasnádi István a csíkszeredai Finitóról: „Fontos nem úgy beszélni mai problémákról, hogy eleve el tudja utasítani a néni a kiskosztümben. Miközben nevet, észrevétlenül lásson egy történetet arról a világról, amiben ő is él. Jó volt érezni, ahogy már az első jelenetben megtört a nézői bizalmatlanság, ami törvényszerű, ha egy számára ismeretlen darabról van szó. Ez egy molière-i stílusú verses szöveg, amitől a néző először zavarba jön, de aztán ráismer, hogy ezek az ő szavai, fordulatai, és az első felszabadító nevetésnél átszakad a gát, és odaadja a bizalmát. Itt nem éltek vissza a nézői bizalommal, ezért nagyon jó este volt nekem.”
Az előadást 15 éven felüli nézőknek ajánljuk!
LILIOMFI
Több mint négy év telt a nagyváradi Szigligeti Színház utolsó budapesti fellépése óta. 2011 őszétől Czvikker Katalin menedzser igazgató és Szabó K. István művészeti igazgató irányítja az önállóvá vált magyar társulatot. Az új vezetés a művészeti koncepcióban is határozott szemléletváltásra tesz kísérletet, céljuk egy színes, széles műfaji skálán mozgó, de igényes program megvalósítása. Már az új koncepciót tükrözi a társulat első bemutatója, Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátéka.
A Szigligeti Színház megnyitásának 111. évfordulóján mutatták be Nagyváradon a színház névadójának máig legnépszerűbb vígjátékát. A nagyváradi születésű szerző 1849-ben elmondások szerint mindössze két délután alatt írta meg a Liliomfit, keletkezési körülményei okán „ostromállapotbeli elmeszüleménynek” is nevezik. Cselekménye a műfajhoz illően bonyodalmas: Szilvai professzor unokaöccséhez adná feleségül titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú közben Liliomfi néven színésznek áll, s mint „éhenkórász teátrista” meghódítja Mariska szívét. A megözvegyült professzor ellenzi a házasságot, éppen attól félti a lányt, akihez feleségül szeretné adni.
A klasszikus történetet számtalan feldolgozásból ismerhetjük, Keresztes Attila rendező ezúttal az egykori és mai színészet közötti különbségekre és párhuzamokra helyezi a hangsúlyt: „111 év alatt nagyot fordult a világ, és óriásit változott a társadalom, így a mai Liliomfi nem lehet ugyanaz a Liliomfi, mint egykoron, reflektálnia kell mind az örökös, ciklikusan ismétlődő, mind az új problémákra” – vallja a rendező. Ugyanakkor a hasonlóság is szembetűnő: ahogy a vándorszínészet korában a „teátristákra” sanyarú sors várt, manapság újra a színművészet és a színészek kiszolgáltatottságát tapasztalhatjuk.
Keresztes Attila 1996-ban végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház¬művészeti Tanszékén az első Kolozsváron indított színészosztályban. A diploma kézhezvétele után a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött, ahol nemcsak színészként vállalt feladatokat, hanem rendezőként is. Első rendezői sikerét a kolozsvári színészosztályával színpadra állított A képzelt beteg című vizsgaelőadás hozta meg a számára, amelyet a magyar főváros közönsége is láthatott, amiként a legtöbb Keresztes nevéhez fűződő kolozsvári produkciót (A fátyol titkai, Romeo és Júlia, A szabin nők elrablása, Kövekkel a zsebében, A kék csodatorta, Túl a Maszat-hegyen). Nemzetközileg is komoly visszhangot váltott ki a katowicei Teatr Śląski társulatával színpadra állított Yvonne, burgundi hercegnő-rendezése, melyet szintén láthatott a budapesti közönség. Jelenleg a Szatmárnémeti Észak Színház Harag György Társulatának igazgatója.
A produkciókra jegyek 2000 forintos áron a József Attila Színház jegypénztárában válthatók (1134 Budapest, Váci út 63., telefon: 270-7514, nyitva tartás: minden nap 15 és 20 óra között).
Internetes jegyvásárlás: www.jozsefattilaszinhaz.hu.
A József Attila Színház határon túli színházi előadásokat bemutató sorozata februárban a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának három előadásával (Aska és a Farkas, Cseresznyéskert, Nóra) folytatódik.
.gif)
0 Megjegyzések