A Horváth Anikó–Elek Szilvia zongorakettős nemrégiben a magyar zenetörténet egy izgalmas, s további kutatásokra váró témájával kezdett el foglalkozni; a reformkori Magyarország zenéjével, s ezen belül az újonnan felfedezett hungaricummal: a verbunkossal és a csárdással.
Műsorukban 19. századi, magyarországi zeneszerzők négykezes zongoraművei, dalai, valamint irodalmi szemelvények hangzanak el művészeti szalonest formájában, kiemelt szerepet szánva a reformkori zenének és irodalomnak.  Felcsendülnek verbunkosok, csárdások műzenei feldolgozásai, és a bécsi klasszikus stílushoz közel álló, valamint romantikus zenék is (pl. Fáy István, Csermák Antal, Lavotta János, Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, F.X. Kleinheinz, Johann Fusz, Johann Spech, Mosonyi Mihály és J. Brahms tollából). 
Programjuk célja a hosszú időszakokon át elhallgatott és tiltott, de a magyar zenetörténet máig hangsúlyos stílusjegyeit megteremtő műfajok újrajátszásával elfeledett értékeink újraélesztése és a széles közönség előtti népszerűsítése.
Első nagy sikerű estjüket nemrég követte az újabb; a Budai Várban található Zenetudományi Intézet Bartók termében „Muzsikai Akadémiák – ismeretlen magyar örökségünk” címmel.
Az est előadóművészei ezúttal Horváth Anikó és Elek Szilvia zongoraművészek mellett Zádori Mária énekművész és Varga Tamás színművész voltak. A programban, ahogy az első esten is, házigazdaként jelent meg a Napkút kiadó, Szondi György vezetésével, valamint az általuk bemutatott különleges könyvújdonság, „A szenvedő Krisztusról, Szent Péter siralmai” – Sidronius Hosschius elégiái (Baróti Szabó Dávid fordításában) első kiadásának gazdája, Hubert Ildikó irodalomtörténész is.