
Kedves Kiállítás- és Honlaplátogatók, Ismerősök, Barátok, Szeretteim!
„Karácsony közeleg.
Én állok itt az ablakom előtt,
nézem a halkan pihéző havat”
és én nem „ egy kis bokrétás,
száradó fenyőt törögetek.”, ahogy Dsida Jenő írta, hanem agyagot hajtogatok, különleges szobrot mintázok.
„Karácsony közeleg.
Én állok itt az ablakom előtt,
nézem a halkan pihéző havat”
és én nem „ egy kis bokrétás,
száradó fenyőt törögetek.”, ahogy Dsida Jenő írta, hanem agyagot hajtogatok, különleges szobrot mintázok.
Nemsokára véget ér ez az év, amely sokunk számára megpróbáltatásokban bővelkedett. Sok minden mellett, számomra a legnehezebb feladat a Magyar Örökség című kiállításom elhalasztása volt. Hiszen annak ellenére, hogy rengeteget dolgoztam, úgy éreztem, hogy új tárlat születése nélkül telik el az év és így nem fejlődöm technikailag, művészileg. Hiányt éreztem azért is, mert nem találkozhattam az évről-évre visszatérő tárlatlátogatóimmal, ismerőseimmel és barátaimmal.
Ám volt örömteli pillanat is, hiszen tavaszra elkészült a pilisvörösvári Ligeti Szent Család templom részére, Jézus passiójának jeleneteit bemutató, 14 domborművem. A stációk megmintázása nemcsak a téma miatt jelentett nagy kihívást számomra, hanem a rendhagyó, hatszárnyú, kerub formálta keretbe helyezett jelenetek technikai kivitelezése is.
Már nyolc éve kerestem azt a gyökeres fatörzset, amelyre a Magyar család szobrot álmodtam és lám, a jó Isten a legnagyobb rendező, mert éppen az idén nyáron elrendelte: Miskolc mellett, egy kis faluban, Ongán, Balogh István fafaragó, népművész mesternél megtaláltam. Ezért először művészettörténetünkben, a magyar szobrászatban, feldolgoztam a társadalom alapját és a magyar örökség örökösét: a Magyar családot. Isten kegyelméből elkészülhetett még 2011-ben, a Család Évében.
Ősi kultúránk, a hagyományaink, népművészetünk - mind a magyar örökség részét képezi és csakis úgy maradhat fenn, ha vannak magyar családok, ha vannak magyar gyermekek.
A családban öröklődik a hagyomány, itt formálódik a lélek és a nemzettudat is.
Ennek megfelelően, a hatalakos, nagyméretű szoborkompozíció szimbólum értékkel bíró alapja a szerteágazó gyökeres keményfa törzse, amelyből kiemelkedik a szép magyar arcvonású házaspár büsztje. Az édesapa büszkén öleli magához hitvesét, aki szeretetteljes mosollyal simul hozzá, karjában kisded gyermekével. A kisbaba rúgkapáló lábacskái a szobor középtengelyében úgy irányítják a tekintetünket a kompozíció alsó részére, a nyújtózkodó karocskák pedig a szülőkre, főleg az édesapára, a családfőre, hogy közben az ébredező, ásítozó kisbaba fesztelenül természetes, mozgalmas testtartására ismerünk.
A kompozícióban a fatörzs baloldalán, a legényke, azaz a fiúgyermek, a gyökerekre huppanva, csizmába bújt lábaival, azokra támaszkodva, ölében kis pulikutyájával, kedvesen hajol előre kishúgához. A kutya jelen esetben nemcsak a kedvenc, hanem ikonográfiailag a barátságot, a testvéri szeretetet, a házastársi hűséget szimbolizálja. A fatörzs jobb oldalán, szép, kétágba font hajú kislány, játékosan kapaszkodik föl a gyökereken a picihez, miközben édesapja a derekánál szeretetteljesen és védően magához öleli, hogy le ne essen. Végül, de nem utolsó sorban, a kompozíció középtengelyében, lent, a gyökerek ölelésében – úgy, ahogy nagymamájától tanulta – 2-3 év körüli kislányka imára kulcsolja kezecskéit.
Az alakok magyaros viseletét bárhonnan származzon is, minden magyar magáénak érezheti, csak az imádkozó székelyruhás kislány idézi meg szülőföldemet, Erdélyt. A kompozíció közép és átlós tengelye a keresztre utal, míg a gyermekek elrendezése, balról jobbra indulva, szabályos kört formáz. A kör a világmindenség, az egység, a teljesség, az eredeti tökéletesség jelképe. A Magyar család ideális szobra ezt az egységet, teljességet testesíti meg úgy, hogy a boldogság és a szeretet melege lengi körül.
A legszebb családi ünnep, a karácsony közeledtével, tiszta szívből kívánom, hogy ezt az egységet, szeretet valamennyien érezzék a saját családjukban is!
Örömmel invitálok minden családot, felekezettől függetlenül, hogy jöjjenek el és ünnepeljenek velem, Jókai Annával, Tokody Ilonával, Osztie Zoltán atyával, ez év utolsó előtti napján. Adjunk hálát együtt a jó Istennek a Magyar Család szobrom megáldásakor, a Szent Család ünnepén, a Belvárosi templomban (információk és a szobor fotója a csatolt meghívóban). Ne maradjon bennünk hiányérzet, találkozzunk, jöjjünk össze minél többen és zárjuk méltóképpen a Család Évét!
Végezetül Juhász Gyula soraival Áldott Karácsonyt mindenkinek, határon innen és túl:
„... Bizalmas szívvel
járom a világot,
s amit az élet vágott,
beheggesztem a sebet a szívemben,
és hiszek újra égi szeretetben ...”
Józsa Judit
kerámiaszobrász
a Magyar Kultúra lovagja
Ám volt örömteli pillanat is, hiszen tavaszra elkészült a pilisvörösvári Ligeti Szent Család templom részére, Jézus passiójának jeleneteit bemutató, 14 domborművem. A stációk megmintázása nemcsak a téma miatt jelentett nagy kihívást számomra, hanem a rendhagyó, hatszárnyú, kerub formálta keretbe helyezett jelenetek technikai kivitelezése is.
Már nyolc éve kerestem azt a gyökeres fatörzset, amelyre a Magyar család szobrot álmodtam és lám, a jó Isten a legnagyobb rendező, mert éppen az idén nyáron elrendelte: Miskolc mellett, egy kis faluban, Ongán, Balogh István fafaragó, népművész mesternél megtaláltam. Ezért először művészettörténetünkben, a magyar szobrászatban, feldolgoztam a társadalom alapját és a magyar örökség örökösét: a Magyar családot. Isten kegyelméből elkészülhetett még 2011-ben, a Család Évében.
Ősi kultúránk, a hagyományaink, népművészetünk - mind a magyar örökség részét képezi és csakis úgy maradhat fenn, ha vannak magyar családok, ha vannak magyar gyermekek.
A családban öröklődik a hagyomány, itt formálódik a lélek és a nemzettudat is.
Ennek megfelelően, a hatalakos, nagyméretű szoborkompozíció szimbólum értékkel bíró alapja a szerteágazó gyökeres keményfa törzse, amelyből kiemelkedik a szép magyar arcvonású házaspár büsztje. Az édesapa büszkén öleli magához hitvesét, aki szeretetteljes mosollyal simul hozzá, karjában kisded gyermekével. A kisbaba rúgkapáló lábacskái a szobor középtengelyében úgy irányítják a tekintetünket a kompozíció alsó részére, a nyújtózkodó karocskák pedig a szülőkre, főleg az édesapára, a családfőre, hogy közben az ébredező, ásítozó kisbaba fesztelenül természetes, mozgalmas testtartására ismerünk.
A kompozícióban a fatörzs baloldalán, a legényke, azaz a fiúgyermek, a gyökerekre huppanva, csizmába bújt lábaival, azokra támaszkodva, ölében kis pulikutyájával, kedvesen hajol előre kishúgához. A kutya jelen esetben nemcsak a kedvenc, hanem ikonográfiailag a barátságot, a testvéri szeretetet, a házastársi hűséget szimbolizálja. A fatörzs jobb oldalán, szép, kétágba font hajú kislány, játékosan kapaszkodik föl a gyökereken a picihez, miközben édesapja a derekánál szeretetteljesen és védően magához öleli, hogy le ne essen. Végül, de nem utolsó sorban, a kompozíció középtengelyében, lent, a gyökerek ölelésében – úgy, ahogy nagymamájától tanulta – 2-3 év körüli kislányka imára kulcsolja kezecskéit.
Az alakok magyaros viseletét bárhonnan származzon is, minden magyar magáénak érezheti, csak az imádkozó székelyruhás kislány idézi meg szülőföldemet, Erdélyt. A kompozíció közép és átlós tengelye a keresztre utal, míg a gyermekek elrendezése, balról jobbra indulva, szabályos kört formáz. A kör a világmindenség, az egység, a teljesség, az eredeti tökéletesség jelképe. A Magyar család ideális szobra ezt az egységet, teljességet testesíti meg úgy, hogy a boldogság és a szeretet melege lengi körül.
A legszebb családi ünnep, a karácsony közeledtével, tiszta szívből kívánom, hogy ezt az egységet, szeretet valamennyien érezzék a saját családjukban is!
Örömmel invitálok minden családot, felekezettől függetlenül, hogy jöjjenek el és ünnepeljenek velem, Jókai Annával, Tokody Ilonával, Osztie Zoltán atyával, ez év utolsó előtti napján. Adjunk hálát együtt a jó Istennek a Magyar Család szobrom megáldásakor, a Szent Család ünnepén, a Belvárosi templomban (információk és a szobor fotója a csatolt meghívóban). Ne maradjon bennünk hiányérzet, találkozzunk, jöjjünk össze minél többen és zárjuk méltóképpen a Család Évét!
Végezetül Juhász Gyula soraival Áldott Karácsonyt mindenkinek, határon innen és túl:
„... Bizalmas szívvel
járom a világot,
s amit az élet vágott,
beheggesztem a sebet a szívemben,
és hiszek újra égi szeretetben ...”
Józsa Judit
kerámiaszobrász
a Magyar Kultúra lovagja
0 Megjegyzések